Itt vagyunk: Főoldal Falunkról Turizmus, vendéglátás
Bekezdések

Turizmus

Bemutatjuk a Sokoró vidéket

 
 

A Sokoró három dombsorból álló halomvidék. A 22 km hosszú és 15 km széles kistáj a Kisalföldbe mélyen benyúlva, mint egy kéz három középső ujja mutat délkeletről (a Bakony teste felől) északnyugatra (Győr irányába). A három fővonulatból és két fővölgyből álló halomvidék szigetszerűen emelkedik ki a Kisalföld síkjából, mintegy 150 méterre kimagasodva abból. A Sokoró az elmúlt 20 évben Győr üdülő és kiránduló övezetévé vált, hiszen ehhez minden adottsága megvan. Közel van a nagyvároshoz; a változatos táj hegyek benyomását kelti, a terület jól járható, erdeiben hétvégeken több százan fordulnak meg. Tavasszal ibolyázni, ősszel szüretelni, télen pedig síelni és szánkózni lehet. A 241 négyzetkilométernyi terület a földrajzi szakirodalomban Pannonhalmi-dombság néven ismert. A harmadidőszak végén a hazánkat borító Pannon-tenger sekély vizéből változatos rétegek rakódtak le. Az ezután következő kéregmozgások során a rétegekből árkos vetődéssel alakult ki a háromágú halomsor és köztük a fővölgyek. A Nyugati-vonulat a szemerei Szőlőhegytől Nagydémig nyúlik, 16 km hosszan. Gerincszintje 250-260 méteres, melyet csak a Bőtorok-völgy kereszt irányú törése szakít meg. Bejárata fölött magasodik a Barátok-vára nevu oldal, amely a Harangozó-hegy északi fele. A néphagyomány szerint itt állt egykor a pálosok kolostora és temploma. A Középső-vonulat, amely 22 km hosszú, Ménfőcsanaktól Ravazdig húzódik. A Középső-vonulat keleti oldalán a szőlőtermesztés széles sávban visszaszorította az erdőhatárt, de ettől függetlenül a halomsor erdőterülete Győrújbaráttól Bakonypéterdig zavartalan, összefüggő egységet alkot. Ez a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet gerince. Mindhárom vonulatot erdők borítják. A magasabb részeket cseres tölgyesek, az alacsonyabbakat akácosok. A nádfedeles, döngölt falú, múlt századi házak, bár egyre fogyatkozva, még a Sokoró szinte minden falujában fellelhetők. Másutt ördögcérnával benőtt partoldalak, löszszakadékok, löszpiramisok meredeznek, jelezve, hogy a tájon mindenfelé igen nagy mértéku a csapadék felszínpusztító munkája. A meredek löszfalakban több helyen is színpompás gyurgyalagok tanyáznak. A 4800 hektáros védett terület zöme erdő. Mivel a halomvidéket a történelem során mindig könnyebb volt megkerülni, mint átkelni rajta, így viszonylag nagy és zavartalan erdoterületei maradtak, ahol növény- és állattani ritkaságok egyaránt fellelhetők. A táj féltett növényszépsége pl. a leánykökörcsin. A Sokoró állatvilága is gazdag. A gyurgyalagokon kívül sok más madárfaj is él itt. Meglepő, de fészkelnek a tájvédelmi körzetben feketególyák, hollók. Az emlősök közül a vadmacska, a nyuszt, a menyét és az újabban jól szaporodó borz érdemel említést. Nagyon értékes a szarvas- és dámvadállomány. A hüllők közül a rézsikló és a törékeny kuszma is fellelhető. E nyugalmas táj turisztikai szempontból egyre ismertebbé váló települése Sokorópátka. A mai falu területe a Szent Márton (Pannonhalmi) apátság birtoka volt. Neve az apátsági halastavakra utaló potyka szóból származtatható. Itt született és itt van eltemetve sokorópátkai Szabó István (1878-1938) földművelésügyi miniszter. A falu közelében található Vadalmás nevű terület vadászházánál juthatunk el a tájvédelmi körzetbe. A környező erdőkben, a turistautakon hosszabb túrákat is tehetünk. Az egyik turistaút közelében található a Sokoró Fogadó. 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2019. október »
október
HKSzeCsPSzoV
123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031