Híres szülötteink

Kutassy (Brunner) Pál

1848/49-es honvéd huszár őrnagy

1820-ban született (szeptember 3-án keresztelték) Pátkán (Sokorópátka), Győr megyében, római katolikus Brunner József kincstári uradalmi gazdatiszt és Schmidt Éva fiaként. Gimnáziumi tanulmányai befejeztével 1836-ban beállt az 1. Császár (a mindenkori uralkodóról elnevezett) Huszárezredbe. 1844-ben hadnaggyá, 1848. június 6-án főhadnaggyá léptetik elő. 1848 tavaszán ezredével Eszéken állomásozik (ezrede dunántúli sorozású, magyar legénységű ezred volt). Júniusban, a szerb felkelés kitörését követően az ezredet a Bácskába vezénylik. Zöme a Verbászon létesült táborba, illetve egyes századai Temerinbe, Járekre és Tiszaföldvárra (Bácsföldvár) kerülnek. Az ezred részt vesz a szerb felkelők elleni harcokban – köztük a Szenttamás elleni július 14-i, augusztus 19-i és szeptember 21-i támadásban. (Ez alkalmakkal feladatuk annak meggátlása, hogy a szíregi táborból, illetve a római sáncokból a szerbek segítséget nyújthassanak Szenttamás védőinek.) Szeptember 21-én Kutassyt (aki ekkor magyarosította a nevét) a magyar hadügyminisztérium az alakuló Hunyadi (később 13. Számot kapott) Huszárezred századkapitányává nevezi ki. Átveszi az ezred Nagykőrösön szerveződő 5. századának parancsnokságát. A december 11-én Kassánál szenvedett vereséget követően 17o főnyi századával beosztják a felső-tiszai hadtesthez. A Mészáros Lázár hadügyminiszter vezette, az említett vereség után Miskolcon újjászervezett hadtest kötelékében részt vesz a Franz Schlik tábornok parancsnoksága alatt álló császári hadtest elleni támadásban: 1848. január 4-én a magyar vereséggel végződő (második) kassai csatában. Ezt követően a hadtest – új parancsnoka, Klapka ezredes, később tábornok vezetésével – ismét újjászerveződik, és január 22-én Tarcalnál, illetve 23-án Bodrogkeresztúrnál, majd 31-én Tokajnál visszaveri Schlik támadását. (Ezekben az ütközetekben Kutassy huszáraival jelen van, a harc súlya azonban a gyalogságra és a tüzérségre nehezedik.) A magyar és a császári főerők által február 27-28-án vívott kápolnai csata során, 28-án délelőtt Verpelét térségében nagy lovassági összecsapásra kerül sor. Ebben Kutassy is részt vesz huszáraival. (A váltakozó sikerű, hosszan tartó harc a magyar lovasság visszavonulásával végződik.) Klapka március 29-én Kutassyt régi ezrede az 1. Császár Huszárezred (1848 októberében csatlakozott a honvédsereghez) őrnagyává és osztályparancsnokává lépteti elő (minden huszárezred 8 századból állt, melyből 2 század alkotott egy osztályt). Az ezred az áprilisi hadjáratot a Feldunai hadsereg Klapka tábornok vezette I. hadtestében küzdi végig. Ennek során először az április 4-én vívott tápióbicskei ütközetben kerül tűzbe, melyben Kutassy megsebesül. Felgyógyulását követően, május végén csatlakozik ismét ezredéhez. A nyári hadjárat idején az I. hadtestet Nagysándor József tábornok vezeti. A hadtest – s vele Kutassy – részt vesz a Vág menti harcokban (június 15. Pata és Soponya visszafoglalása, június 16., 20-21. Semptei összecsapások), a Feldunai hadsereg július 11-i, a császári fősereggel Komáromnál vívott ütközetében, majd az ezt követő visszavonulás során a július 15-i és 17-i váci, és az augusztus 2-i debreceni csatákban, végül a vingai összecsapásban (augusztus 9.) A világosi fegyverletétel után a császáriak aradon hadbíróség elé állítják, mely 1849. november 29-én golyó általi halálra ítéli. Ezt Haynau azonban 16 év várfogságra változtatta (december 7.). Az ítélet kihirdetését -december 12. – követően a josefstadti (Csehország) várbörtönbe szállítják. Később Munkácson, majd Aradon raboskodik, 1855-ben kegyelmet kap. További sorsáról nincsen adat.

Kutassy (Brunner) Ignác honvéd huszár százados

 

Kutassy (Brunner) Pál őrnagy öccse is Sokorópátkán született 1823-ban (keresztelték október 23-án), római  katolikus. Gimnáziumi tanulmányait Győrben végzi. 1838-ban beáll a 19. (Schwarzenberg) gyalogezredhez, majd    három évi kiképzés után, 1840-ben hadfi ( vagyis tisztjelölt ) lesz az 1. Császár Huszárezredben. 1847-ben      hadnaggyá léptetik elő.

1848 júniusában a szerb felkelés kitörésekor ezrede tábori raktárával Zomborba települ. (Aradi hadbírósági vallomása szerint egészen 1849. januárjáig itt tartózkodott és beosztása következtében – a raktár parancsnoka volt – a szerbek elleni harcokban nem vett részt.) Október közepén, a bécsi udvar és a magyar országgyűlés szakításakor az ezred kitűzte a magyar zászlót, vagyis besorolt az alakuló honvédseregbe. November 9-én Kutassy Ignác főhadnagy lett. Ezredét ugyanabban a hónapban Verbászról Győrbe, Görgey feldunai hadtestének megerősítésére vezényelték. A főváros feladását (1849. január 5.) követően az ezred Törökszentmiklósra, az itt szerveződő Központi Mozgó Sereg kötelékébe kerül. Mivel december-január folyamán az ezredben nagy számban szolgáló nem magyar tisztek zöme kilépett, Kutassyt is az ezredhez vezényelték. Századosként az egyik század parancsnoka lett. E minőségében részt vett az 1849. január 22-i és 25-i szolnoki, illetve ceglédi összecsapásokban, melynek során az említett magyar sereg, melyet Perczel Mór tábornok vezetett, megverte a szemben álló Ottinger-féle lovasdandárt. Január végén az ezred Klapka I. hadtestéhez kerül. Ennek kötelékében jelen volt a február 26-27-i kápolnai csatában, az április 4-én vívott tápióbicskei, az április 6-i isaszegi, az április 19-i nagysallói és az április 26-i komáromi csatákban. Kutassyt a tavaszi hadjárat végén a katonai érdemjel 3. osztályával tüntették ki április 29-én, Komáromban. A hadtest – s vele Kutassy Ignác – részt vesz a Vág menti harcokban (június 15. Pata és Soponya visszafoglalása, június 16., 20-21. Semptei összecsapások), a Feldunai Hadsereg július 11-i, a császári fősereggel Komáromnál vívott ütközetében, majd az ezt követő visszavonulás során a július 15-i és 17-i váci, és az augusztus 2-i debreceni csatákban, végül a vingai összecsapásban (augusztus 9.). A világosi fegyverletétel után a többi császári-királyi tisztből lett honvédtiszthez hasonlóan ő is hadbíróság elé kerül, mely Aradon 10 év várfogságra ítélte 1849. november 29-én. A munkácsi várbörtönből amnesztiával szabadul 1852-ben. A kiegyezésig testvérei, rokonai segítségével földbérlő volt a Zala megyei Gógánfán, itt keresztelik meg öt fiú gyermekét is. A kiegyezést követően századosként reaktiválják az 1869-ben megalakult magyar királyi honvédséghez. 1870-ben őrnagy, 1875-ben alezredes, 1877-ben ezredes, végül 1883-ban vezérőrnagy és dandárparancsnok lett. Aktív katonaként halt meg 1884. június 6-án Budapesten.

Sokorópátkai Szabó István

 

(Élt 1878. október 5-től – 1938. december 1-ig) Szabó István eleinte gazdálkodott. 1917-ben községi bíró lett Sokorópátkán. 1918-ban részt vesz a Kisgazdapárt szervezésében. Maga is több szövetkezetet alapított, de még nagyobb érdemeket szerzett azzal, hogy a falusi nép körében beszédei során cikkeivel a szövetkezeti öntudatot igyekezett ébren tartani. 1920 óta tagja volt a központ igazgatóságának, s ezt a tisztséget mindenkor a legnagyobb szeretettel és odaadással töltötte be.

Sokorópátkai Szabó István neve a háború után lett közismert az egész országban. Ekkor kapcsolódott be az országos politikába s kért részt az ország újjáépítéséből. Egyénisége vezető szerep betöltésére tette őt hivatottá. Egyik vezére lett az 1919-ben megalakult keresztény földmívespártnak, s 1919. augusztus 27-től a Friedrich-kormányban a kisgazdaügyi minisztérium élén foglalt helyet. Tagja volt a Huszár-, a Simonyi- Semedám- és a gróf Teleki- kormánynak is 1920. december 16-ig. 1920-ban a Földműves Szövetség egyik alelnökévé nevezték ki. 1920-ban képviselővé választották Győrszentmártonban, ezt a kerületet képviselte a parlamentben 1931-ig. 30 éves korában bíró volt a falujában, 40 évesen pedig már miniszter. Ezt az utat, ezt a hatalmas emelkedést kemény magatartásának is köszönhette, hogy egyszerű ember létére a legnehezebb kérdésekhez is okosan tudott hozzászólni, tudott küzdeni, harcolni a gazdatársadalom érdekeiért, jogos követeléseiért. Sohasem ment túlzásba, mindenkor megmaradt a józan ítélőképesség által diktált utakon. Elsőrangú szónok volt, akinek beszédei sokszor keltettek feltűnést a képviselőházban. A falusi tömegeket magával tudta ragadni izzó hazaszeretetével és a faluért való lelkesedésével. De figyelemreméltó publicisztikai munkája is. Számos vezércikke jelent meg az Új Barázda című napilap hasábjain s más lapokban. Érdemes munkát végzett abban a tekintetben, hogy a magyar kisgazdatársadalom politikai és szövetkezeti öntudatra ébredjen. Éles ítélőképességének, politikai érettségének és az agrár kérdésekben tanúsított jártasságának köszönhette, hogy az Országos Mezőgazdasági Kamara igazgatósági tagjává, a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara alelnökévé, a Hangya és a Futura, valamint több más agrárintézmény vezető tagjává választották. Sok agrárintézménynek volt alapító tagja is. 60 éves korában – 1938. december 1-én ragadta el a halál. A temetésen képviseltették magukat a politikai, gazdasági és szövetkezeti élet tagjai. A Magyarországi Szövetkezetek Szövetsége nevében: dr. Schandl Károly a szövetség elnöke mondott búcsúztató beszédet, méltatta érdemeit. A Hangya központ Igazgatóságának koszorúját dr. Wettstein András ügyvezető-igazgató helyezte az elhunyt ravatalára.